2017 nov. 20
  • Osz_4.jpg
  • Osz_1.jpg
  • Osz_2.jpg
  • Osz_6.jpg
  • Osz_5.jpg
  • Osz_8.jpg
  • Osz_7.jpg
  • Osz_10.jpg
  • Osz_3.jpg
  • Osz_9.jpg

 

Gábor atya Káldról érkezett

 

Riportunk felvételekor - szeptember utolsó napján - még nagyon rövid ideje, csupán egy hete töltötte be Zalaháshágyon a Szentháromság templom plébánosi tisztségét Nagy Gábor atya, ezért rövid bemutatkozásra kértük.

Körmenden születtem 1956. március 11.-én, a szülővárosomban s a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségiztem. Utána két évig, 1975 és 77 között a sorkatonai szolgálatomat töltöttem Lentiben. A leszerelésemet követően Győrött kezdtem meg a teológiai tanulmányaimat. 1982 júniusában szenteltek pappá Szombathelyen. Még ugyanebben az évben, szeptember elsején kerültem ugyancsak a vasi megyeszékhelyen a Szent Erzsébet Plébániára, amelyet köznyelven Ferencesek templomának hívnak. Három évvel később, 1985-ben helyeztek Sárvárra a Fő téri Szent László Plébániára, s onnan 1992-ben kerültem a Sárvárhoz közeli Káldra, ahol az 1.200 lelkes falu mellé kaptam további hetet, három falut és a hozzájuk tartozó fíliákat, így összességében nyolc faluban végeztem el a papi teendőket csaknem húsz esztendőn át. S most helyeztek ide, ahol Zalaháshágy Szentháromság templomán kívül Ozmánbük Urunk mennybemenetele templomát, Vaspör Jézus Szíve templomát és a Pusztacsatári kegytemplomot, mint búcsújáró helyet is megkaptam s itt végzem a lelkipásztori feladataimat.

Ennyi éven át sok-sok embert ismert meg Káldon és környékén... Emberi léptékkel nézve nehéz szívvel lehet ennyi évet otthagyni... Milyen érzés ez a jelentős váltás?

Úgy, mint az egyház személyi értékeit, mint anyag vagyonát kezelni nagy dolog s tehetségem szerint elvégeztem Káldon is, s előző szolgálati helyeimen, Sárvárott és Szombathelyen is. Nagy szerencsém, hogy ott, ebben a három faluban nagyon jólelkű emberek élnek! Ezt az első pillanatban megállapítottam. Szerencsére nagyon jó emberismerettel rendelkezem s mögöttem áll már harminc év papi szolgálat. Ezekben az évtizedekben az emberismeretem még tökéletesebbé vált, s amikor a múlt héten ideérkeztem, az első percben láttam, hogy nagyon mélylelkű és ennek megfelelő gondolkodásmódú és életet élő emberek élnek. Ez nagyon fontos, különösen fontos a mai világban s ezt szeretném továbbvinni Isten segítségével a további papi szolgálataim során.

Megismerkedett már közvetlenül családokkal is ebben e rövid idő alatt?

Igen, természetesen, s szándékomban áll sorban minden családhoz ellátogatni. A pap ne csak a templomban „szerepeljen", hanem menjen el a családokhoz, ahol megkapja mindazt, amit fel tud használni a papi tevékenységében!

Ebben a három faluban, a mai élethelyzetben - amelynél valljuk be, volt már sokkal nehezebb idő, például, ha csak a világégésekre gondolunk - mit tart a legfontosabb feladatának?

Első és legfontosabb feladatom az Isten és a Szentháromság imádása, valamint a Nagyasszonyunk tisztelete. Ha ez megvan, akkor az emberek lelkében béke van, s amelyik ember lelkében béke van, mindjárt másként látja ezt a földi életet, mindjárt másként viszonyul a megkapott nehézségekhez s mindent meg tud oldani!

Hogyan vélekedik Plébános Úr a mai pazarló, habzsoló világról? Hogyan kellene ehhez viszonyulni az embereknek ahhoz, hogy boldogok legyenek?

A lélekből kiindulva kell a világot szemlélni, hogy meglássa az ember a helyes viszonyokat. Ha a lelkében rend van az embereknek, akkor mindenki megtalálja a helyes viszonyulást az anyagi javakkal szemben. Ez olyan mérce, amely mindenre megadja a megfelelő megoldást. Mert jók az anyagiak és szükségesek, de okosan kell élni velük, lelki bölcsességgel kell őket használni!

A Család Évét éljük... adódik a kérdés: mit tudhatunk Plébános Úr családjáról?

Édesapám 1923-ban, édesanyám 1914-ben született. Ősi magyar földbirtokos család voltunk, amelyben a vezérlőelv mindig Isten és a Magyarok Nagyasszonya volt. A családban mindig benne volt a béke, a nyugalom, a türelem, amelyet röviden családi szeretetnek mondhatunk. Nehéz helyzetbe került a családunk 1945-ben, hiszen elvesztettük a vagyonunkat s a család kétkezi munkával kereste meg a kenyeret. A szüleimnek feltett szándéka volt hogy mindkét gyermeküket taníttatják s e szándékot valóra is váltották. A bátyám Pannonhalmán járt a Bencés Gimnáziumba s 1973-ban érettségizett. Ő mezőgazdászként tanult tovább Kaposvárott, én pedig ahogy már ismert, a teológián folytattam az életemet. Mindenképpen szeretném elmondani, hogy örömmel jöttem ide Zalaháshágyra és boldog emberként élek!

 


Nagy Gábor

plébános

Statisztika

Ma29
Tegnap41
Héten29
Hónapban1421
Mindösszesen122911

IP: 54.198.134.32 - Unknown - Unknown 2017-11-20

Impresszum